2020. november 8., vasárnap

Világgyarmatosítás és mozgalom

Dr. György Lajos: Fölforgató ​konzervativizmus – ökológiai alapelvek c. könyvének első írása Piros tollából. Írásban a Gaia Sajtószemle 362. számában jelent meg.


A Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozóján, 2000 április 8-án elhangzott előadás:

Világgyarmatosítás és mozgalom

A gyarmatosítást régen a katonák kezdték el, majd a kereskedők és a térítők folytatták. A gyarmatbirodalmak összeomlása után kivonultak a katonák és új módszerekhez nyúltak. Az ipari országok kiadták a jelszavaikat: mindenkinek fejlődésre és növekedésre van szüksége, a volt gyarmatoknak őket kell követni. Ehhez nyújtott segítséget a Világbank, a Valutaalap, – erre adták a hitelt, (ismert módon a gazdag országok szegény emberei a szegény országok gazdag embereinek).

Megvalósult a nemzetközi szabályozás – egy sor egyezmény jött létre (a GATT =General Agreement on Tariffs and Trade, a NAFTA, a WTO és tervezték az MAI-t. Melyek a szerződések fő pontjai?

1. - A pénz és áru, eljárások korlátok nélküli szabad áramlása, a vámok eltörlése, a "szabad kereskedelem" – (mindent szabad annak, akinek módja van rá.)

2.- A nemzetekfelettiek uralma a kormányok felett, – ismert pl., hogy az Ethyl-cég mérgező mangántartalmú kopogásgátlóját, az MMT-t Kanadában 1997 áprilisában betiltották, a vállalat a WTO bíróságánál* be is perelte kormányt az elmaradt haszna miatt. A kormány félt, kifizette a 13 millió $ kártérítést a vállalatnak.

Meggátolják, hogy bármi vagy bárki is korlátozza a befektetők jogait: nincs munkahelyi egészségvédelem, se szakszervezeti jog, se környezetvédelmi előírás. (Az intő példa az Esmeralda.**)

3 - Egyre nagyobb a központosítás, egyre falják fel a nagyok a kisebbeket.
Szó sincs piacgazdaságról, az óriásvállalatoknak korlátlan a hatalma, szinte abszolút monarchia jött létre. Újrateremtik a dickensi állapotokat, a hét napos, napi 13 órás munkaidővel. A munkások jogait illetően kitörölnek 100 évet a törvénykezésből.

4 - Szellemi téren az egész világra az agymosás jellemző, a "főáramlat" sajtójából, a vállalatok által támogatott lapokból és műsorokból megtudjuk, hogy mi lehet a véleményünk, egyre inkább egyformán gondolkodunk. Ezzel kapcsolatban idézem Milan Kunderát: "A nemzeteket úgy likvidálják - mondta Hübl, - hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és más fajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan nem érti jelenét és elfelejti múltját. A környező világ pedig még sokkal hamarabb felejt.  – Hát a nyelv? -Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik."

Törvényesíteni akarják örök időkre a hatalmukat, ezért akarták aláírni a Többoldalú Beruházási Egyezményt, az MAI-t. Titokban készültek rá, a titkot a mozgalom fedte fel, rátette a tervezetet a világhálóra. Egységbe forradtak össze a mozgalmak: egyaránt tiltakoztak a zöld, emberjogi, szakszervezeti, nemzeti radikális, kommunista csoportok és az Egyházak Világtanácsa. A Financial Times "Hálózati gerillák, hordák"-at emlegetett és ijesztgetett a Seattle-tanácskozás előtt. Teljes joggal. A párizsi MAI elleni tüntetés semmi sem volt a decemberihez képest.

A Seattle-i csata mutatta, hogy erősödött a mozgalom – 50 ezer ember ellen vezényelték ki a Nemzeti Gárdát. A WTO-n belül élesek az ellentétek: mást akar Észak és Dél, Európa és Amerika, a vállalatok és a munkások, a környezet pusztítói és megóvói, a világállam- és a – hagyományos kultúra hívei.

Mit tehetünk?

A birodalmak mindig összeomlottak, csak a kis közösségek, a falvak maradtak fönn. A pénzbirodalom is össze fog omlani, de minél később, annál rettenetesebb lesz az összeomlás, a szenvedés. Készülni kell az új életre, a kis közösségeknek és mindannyinknak fejlesztenünk kell annak csíráit.

Roszak jelszavát kell megfogadnunk: lassíts, kicsinyíts, csökkentsd a központosítást és vegyél részt a folyamatokban. Ennek szellemében kell cselekednünk, homokot kell szórni a gépezetükbe.

A "Mentsük meg Kanadát" összejövetelen Paul Hellyer mondotta: "Le kell bontani a katonai-ipari és biztonsági rendszert, amelyik fenntartja a pénzügyi érdekeket, meg kell szűntetni a NATO-t és a fegyvergyártást. Harcot kell folytatnunk a hazug médiával, a bolygószintű csalással, helyre kell állítani a sajtószabadságot. A világméretű média-óriások gyártják a híreket és eltorzítják a világ eseményeit. Össze kell zúzni a társadalmainkat átitató hamis tudatot, ami elleplezi az igazságot. Helyre kell állítani országaink és népeink függetlenségét. A küzdelemnek legyenek széles alapjai, ölelje fel a társadalom minden részét és szintjét, minden országban: bizalomban egyesítve a munkásokat, parasztokat, független termelőket, kis üzleti vállalkozókat, művészeket, egyházi embereket, diákokat és értelmiségieket. Az embereknek egyesülniük kell, kezet nyújtva egymásnak, megértve, hogy ez a gazdasági rendszer miként rombol és dönt nyomorba." (Gaia 360)

Össze kell fognunk, mindazokkal, akik tiszta szándékkal közelednek hozzánk. Szorosabbra kell zárnunk a sorainkat, mert az ellenzöldek, az álzöldek támadásaitól tartanunk kell. – Már jelen vannak, szervezkednek szerte a világon, nálunk is.

Jegyzetek:

* Pontosítás: Itt Piros téved, az Etyl Corporation nem a WTO bíróságánál perelte be Kanadát, hanem a NAFTA egyezmény alapján, az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) szabályait alkalmazva az ICC (Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) választott bírósági testületét (George Monbiot szavaival: "offshore bíróság") kérték fel ennek az ISDS-pernek a lefolytatására. (--Fidusz--)

** Az Esmeralda a 2000. évi nagybányai ciánszennyezésért felelős Aurul vegyesvállalat ausztrál anyacége. Végül teljesen megúszták a felelősségre vonást. (--Fidusz--)

Dr. György Lajos: Fölforgató ​konzervativizmus – ökológiai alapelvek

Mostantól részletekben közzétesszük a 's á r g a i a' blogon Dr. György Lajos (Piros) Fölforgató ​konzervativizmus – ökológiai alapelvek c. könyvét . Bevezetőnek a Hajtman Ági által írt előszóval kezdjük.

Piros

Amikor kislány voltam, nagy figyelemmel hallgattam apukám történeteit munkahelyéről, a KOKI-ról. Ez a KOKI, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, a Szigony utcában. Akkortájt még nem volt metró, villamos járt az Üllői úton. A klinikák régi épületei mögül kimagaslott a modern, akkor óriásnak látszó épület.

Nagy ritkán elmehettem apukám munkahelyére, előtte mindig figyelmeztettek a szüleim, hogy viselkedjek kifogástalanul, nehogy szégyent hozzak apámra. Igyekeztem megfelelni a szülői elvárásoknak, ezért leginkább hallgattam. Egyszer mégis muszáj volt kérdeznem, mert bejött egy bácsi, akinek piros haja volt. Soha nem láttam még ilyet, ezért nagyon elcsodálkoztam.

Az asszony – akire rábíztak, hogy rajzoljak nála csendben, amíg apám visszajön – elmagyarázta, hogy ennek a bácsinak magától ilyen a haja, így született. Sokfélék vagyunk, van aki barna, van, aki szőke, (itt újabb kérdés következett, mi is a szőke, ja, akinek sárga a haja), sőt még az is előfordul igaziból is, nemcsak a mesében, hogy valakinek a bőre is más színű, mint a mienk.

A piros hajú bácsi nagyon magas volt, mégsem féltem tőle. Figyelmesen meghallgatta, mi is van a rajzomon.

Aztán sokáig nem találkoztunk. Alaposan felnőtt voltam már, és eleinte csak messziről figyeltem a hazai zöld mozgalom kibontakozását, majd egyre közelebb merészkedtem. Egy-egy vitán sokadmagammal hallgattunk egy vörös hajú embert, akit mindenki Pirosnak szólított. A legjobban azt szerettem benne, ahogy tisztelte mások nézeteit, és így kereste a közös pontokat, hogy közben nem akart lehengerelni senkit.

Aztán véletlenül rájöttem, hogy ez a Piros az a bácsi, akit kislányként már ismertem. Így a régi szép időkre emlékezve előbb-utóbb már mertem kérdezni is tőle.

Nagyon sokat tanultam, és tanulok ma is a vele folytatott beszélgetésekből.

Ez a könyv, mely Piros különböző folyóiratokban megjelent cikkeit és egy vele készült riportot tartalmaz, nem kerek évfordulóra készült. A fontos az, hogy elkészült. Ünnep a megjelenése, ünnep az elolvasása!

Köszönet érte a támogatóknak!

Ajánlom jó szívvel olvasásra mindenkinek, aki megérti, hogy "Ami összeköt bennünket, az sokkal fontosabb annál, mint ami elválaszt". Ez a Skolimowski idézet gyakran szerepel Piros írásaiban, figyelmeztetve minket, hogy tudjunk örülni a más sikereinek, keressük meg egymásban a jót, úgy az egyénekben, mint a közösségeinkben.

A könyv olvasmányos stílusa miatt is gyorsan fogynak a lapok. György Lajos több nyelven beszélő, nagy tudású kutatóorvos, mégis "magyarul" ír. Nagy élharcosa az idegen szavak magyarításának, vallja, hogy nincs olyan új kifejezés, amelynek előbb-utóbb ne lehetne magyar megfelelőt találni, érdemes tehát keresni.

Tanulhatunk ettől a bölcs embertől mindannyian, kortól, nemtől, iskolázottságtól, előélettől függetlenül.

Budapest, 2005. július 10.

Hajtman Ágnes


Elektrolit üzem Sóskút határában: a helyiek tiltakoznak

A nagy koreai akkumulátor-gyártó cégek Magyarországon akarják felfuttatni gyártásukat. A gödi üzem bővítése elleni helyi tiltakozásról a hazai sajtó is beszámolt. A Samsung SDI, az SK Innovation és más nagy koreai akkumulátorgyártók magyarországi üzemeinek ellátására két dél-koreai cég is elektrolit gyártó üzemet akar létesíteni Sóskút illetve Tatabánya határában. A Dongwha Electrolyte sóskúti zöld mezős beruházásként építeni kezdett elektrolitgyára és veszélyes hulladékot feldolgozó üzeme ellen tiltakozik a helyi lakosság. Indítottak egy petíciót, és mozgósítanak a november 30-ra tervezett közmeghallgatásra is. Támogassátok Ti is a küzdelmüket!


Már megkezdődtek az építési munkálatok (Fotó: Morvay Péter)

Pár nappal ezelőtt megkeresett egy régi ismerősöm, akik korábban szülőfalumban lakott, hogy a dél-koreai Dongwha Electrolyte cég tervezett elektrolitgyára és NMP újrahasznosító üzeme miatt aggódik a sóskúti lakosság, tudnék-e esetleg segíteni nekik. Elkezdtem utánajárni a dolognak, és közben a Zöld Civil facebook-oldal adminisztrátoraként is befutott hozzánk egy megkeresés, ezúttal a szomszédos Tárnokról ugyanebben az ügyben.


A Dongwha Electrolyte beruházásának látványterve (Fotó: Morvay Péter)

Mivel az e-Figyelő (Make ICT Fair) program keretében az elektronikai eszközeink környezeti és társadalmi hatásaival foglalkozunk, a gödi akkumulátor üzemmel kapcsolatos történéseket valamennyire nyomon követtem, erről a témáról májusban a Partizán TV is készített velem interjút.


A sóskúti elektrolitgyárral kapcsolatos lakossági tiltakozásról pár nappal ezelőtt beszámolt az Átlátszó is. Mivel ez egy zöldmezős beruházás, ez azt jelenti, hogy ismét eddig mezőgazdasági céllal hasznosított termőföldek esnek áldozatul külföldi befektetők kormány által támogatott iparosítási tevékenységének (földzsákmánylás, land grab).


(Fotó: Morvay Péter)

Az Országos Környezetvédelmi Tanács január 9-i ülésén Dr. Nagy István agrárminiszter arról beszélt, hogy az agrártárca kiemelt figyelmet fordít a természeti értékeink megőrzésére. Kijelentette, hogy a tárca továbbra is nagy hangsúlyt fektet a termőföld védelmére valamint a barnamezős területeken történő beruházások ösztönzésére. Kérdés, hogy a sóskúti beruházás kapcsán is fontosnak tartja-e az agrárminiszter ezeket a célkitűzéseket.


(Fotó: Morvay Péter)

A sóskúti és tárnoki lakosok indítottak egy petíciót a tervek megvalósítása ellen. A petícióhoz várják a küzdelmüket támogatók aláírását. Írd alá Te is!
A beruházással kapcsolatban a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Bányafelügyeleti Főosztály közmeghallgatást szervez november 30-án, 10 órakor a Sóskúti Községháza Dísztermében.
A beruházás ellen tiltakozó közösség facebook oldala itt található.



Időközben azt is megtudtam, hogy egy másik dél-koreai cég Soulbrain pedig Tatabánya határában akar elektrolitgyárat létesíteni. A hírek szerint mindkét gyár a gödi illetve a komáromi akkumulátor-gyártó üzemet akarja ellátni.

 

A dél-koreai Soulbrain tatabányai elektrolitgyárának látványterve. (Forrás: GyőriHírek)

2020. november 7., szombat

McRágalmazás: beépített rendőrségi ügynök miatt perelték be az aktivistákat

Avagy: ismerd meg az ellenfél módszereit is!

"Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!" (Cromwell)

Aki tiltakozni akar egy környezetkárosító beruházás vagy cég tevékenysége ellen, annak nem árt, ha ismeri az ellenfél által is bevethető lehetséges fegyvereket.

A 90-es évek közepén nagy port vert fel elhíresült McLibel (magyarul "McRágalmazás") per, amely egy tipikus SLAPP eset volt. A pert azért indította a McDonalds a "London Greenpeace" nevű londoni szervezet két aktivistája ellen, azzal a váddal, hogy szórólapjukon hamis állításokat tüntettek fel a McDonaldsról. Ami az üggyel kapcsolatban - azon túl, hogy ez egy tipikus SLAPP-eset volt - tanulságos, hogy a 2012-ben a Guardian átal kiadott Undercover: The True Story of Britain's Secret Police c. könyvből is kiderül (bár nekem úgy rémlik, már két évtizede is olvastam erről valamit), hogy az egész ügyet kirobbantó szórólapot részben, egy a londoni szervezetbe a rendőrség által beépített ügynök írta. A csoportba beépült még egy rendőr, aki két éven át járt a beperelt londoni aktivisták egyikével, és barátnőjén keresztül bizalmas anyagokat szerzett meg, és juttatott el a rendőrséghez.

Szóval, nem árt, ha ismerjük az ellenfél módszereit, és csak elővigyázatosan engedünk be a tiltakozó csoportokba ismeretlen embereket, továbbá nem árt, ha a stratégiai szempontból fontos információk esetében vigyázunk, kivel osztjuk meg azokat!


A McLibel pert kiváltó szórólap, amelyről kiderült, hogy részben a rendőrség által beépített ügynök készítette. (Forrás: Wikipedia)

A témával kapcsolatban ajánlom még a Zöldrefestés - avagy hogyan próbálják az óriáscégek kifogni a szelet a környezetvédők vitorlájából? c. kiadványunkat!

További irodalom:
- Landmarks in law: McLibel and the longest trial in British legal history (Guardian, 2019)
- McDonald's erkölcsi összeomlása (Kukabúvár, 1996)
- Mese a mérgező almáról (MTVSZ blog)
- A húszszor permetezett alma esete (Magyar Hang)

2020. november 3., kedd

A műholdseregek az űrtávcsöves fotókat is tönkreteszik!

A Hubble Űrtávcsővel tegnap készült fotó azt bizonyítja, hogy az utóbbi időben fellőtt műholdseregek által okozott fényszennyezés ellen az sem megoldás, ha a világűrbe telepítjük a távcsöveinket.

Egy Starlink műhold a Hubble Űrtávcsővel tegnap készített fotón (Simon Bernard Porter, Southwest Research Institute)

Az elmúlt egy évben többször bosszankodtam Elon Musk és cége által fellőtt Starlink műholdak miatt, terveztem is, hogy írok majd róla egy cikket a Mércébe, de arra végül eddig nem tudtam sort keríteni. A témával kapcsolatos facebook-bejegyzéseim hatására tavasszal interjút készített a témában a Magyar Nemzet munkatársa.


Starlink műholdak húznak el a Hattyú  csillagképben, az Albireo kettőscsillag előtt. Schmall Rafael díjnyertes fotója.

Az Elon Musk által alapított SpaceX űripari cég október végéig 895 Starlink műholdat lőtt fel a világűrbe. Az eredeti terveik szerint a vállalat 12 ezer műhold világűrbe kijuttatását tervezi a következő évek során, hogy így építsen ki egy nagy sebességű internet hálózatot. A SpaceX az eredeti 12 ezer műhold mellett tavaly novemberben további 30 ezer Starlink fellövéséhez kért engedélyt az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságától Ha ehhez hozzávesszük más műhold-flotta kezdeményezések terveit (OneWeb, Amazon Kuipers, Hongyan/Kína, Iridium NEXT, Globalstar, O3b, Samsung), elképzelhető, hogy pár éven belül akár 50 ezer műhold fogja elcsúfítani a csillagos eget, ellehetetlenítve a csillagászok munkáját.

A nyár közepén még az "évtized üstököséről", a C/2020 F3 (SWAN) üstökösről készített fotóra is rámásztak a Starlink műholdak. (c) Alessandro Carrozzi

Nem véletlen, hogy Elon Musk tervei jelentős felhördülést, tiltakozást váltottak ki a csillagász társadalom körében. Erre a SpaceX alapítója tavaly májusban cinikusan azt válaszolta, hogy a csillagászati távcsöveket egyébként ki kell költöztetni a világűrbe. Hogy ez miért nem megoldás, azt Molnár László csillagász még tavaly decemberben kifejtette a Qubit hasábjain. Ehhez most a Hubble Űrtávcsővel tegnap készített felvétel újabb adalékként azt is bizonyítja, hogy még a világűrbe telepített távcsövek munkáját is tönkretehetik a műholdseregek. Jonathan McDowell (Center for Astrophysics) szerint nagy valószínűséggel a Starlink 1619 műhold látható a képen, amely kb. 80km-re haladt el az Hubble Űrtávcsőtől. Victor Chemin számítása megerősíti ezt a felvetést, ugyanis nála az jött ki, hogy ha a műhold valóban 80km-re volt a Hubble-től, akkor akkor a nyom vastagságára 2,9m jön ki, ami elég jó egyezés a Starlink 3 méteres szélességével.

Elon Musk eddig sem tartozott a kedvenc üzletembereim közé, de ez a mostani hír, ismét csak felborzolta a kedélyeimet, ezért úgy döntöttem, hogy röviden megírom ezt a történetet, de a Mércébe tervezett alaposabb cikkhez még mindig nincs energiám. A dél-afrikai származású amerikai üzletemberről eddig kialakított nem túl pozitív véleményemet a nemrég lezajlott bolíviai elnökválasztás kapcsán egy újabb tényező rontotta tovább. Az, hogy Bolíviában a tavalyi évben lényegében hamis hírekre alapozva katonai puccsal buktatták meg Evo Moralest viszonylag hamar bebizonyosodott. Az ügy hátterében az állt, hogy az Egyesült Államok szerette volna, ha a magáncégek rá tudják tenni a kezüket a bolíviai lítium készletekre. Ez a kérdés ismét reflektorfénybe került, amikor idén nyáron a pucccsisták ellen fellázadt az ország, és a hatalom erre erőszakkal válaszolt. Ekkor Elon Musk azt írta twitteren, hogy bárkit megpuccsolnak, akit akarnak.


2020. november 2., hétfő

"Ügyetlen megoldások"

A 168 óra még tavaly decemberben készített egy interjút Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal, a Corvinus egyetem oktatójával. Bár az interjú fő témája a nemnövekedés, én most Alexanda által az interjú közepén kifejtett gondolatot emelném ki: "a komplex problémákhoz ügyetlen megoldások kellenek".


Köves Alexandra (Fotó: Új Egyenlőség)


Ügyetlen megoldások - a "megfelelő technológia" [1] (appropriate technology - magyarul talán inkább "szelíd technológia") mellett újabb kifejezést kell megtanulnunk? (Frissítés: időközben egyeztettem Borsos Bélával, aki a Környezetvédelmi lexikon lenti lábjegyzetben levő szócikkét írta, és abban maradtunk, hogy szerinte is szerencsésebb lenne, ha az 'appropriate technology' magyar fordítására a szelíd technológia kifejezést használnánk. Most már csak az a kérdés, hogy miként tudnánk ezt az alakot elterjeszteni - és például elérni, hogy a Wikipedia is a 'szelíd technológiát' használja.)

A böngészőmben valószínűleg több mint száz lap is nyitva van már hónapok óta, arra várva, hogy elolvassam a kiválasztott cikkeket. A hétvégén elkezdtem ezeket elölről átnézni. Köztük volt a 168 óra tavaly decemberi interjúja, amelyet Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal, a Corvinus egyetem oktatójával, az Új Egyenlőség honlapján elérhető Zöld Egyenlőség podcast  szerkesztőjével készítettek.

Köves Alexandra: Kezdjünk el ne a pénzről beszélni, létezhet társadalom, amely mindenkinek ad 20 négyzetmétert, 18 fokos meleget, és naponta 1200 kalóriát

Érdemes elolvasni az egész interjút, de itt most csak két rövid részletet emelnék ki belőle:

A komplex problémákhoz ügyetlen megoldások kellenek. Az ügyetlen azt jelenti, hogy valószínűleg nem tudjuk megmondani, hogy pontosan ezt meg azt kell csinálni, és akkor megoldódnak a problémák. Egyszerűen el kell kezdeni törekedni valami felé, megtenni az első lépést, megnézni, hogy az mit hogyan mozgat, aztán megtenni a következő lépést. Nem egy megoldás lesz jó, hanem sok. Nemcsak globálisan, regionálisan, hanem adott esetben országon belül is más megoldások kellenek. Fogadjuk el az ügyetlen megoldásokat, fogadjuk el, hogy Köves Alexandra ebben az interjúban pontosan nem fogja megmondani, hogy merre van az előre. Még akkor sem, ha a kutatások nagy része nagyon is konkrét megoldásokat vázol fel.

(...) 

Szükség van utópiákra, mert azok indítják el a beszélgetéseket. A kutatásaimban a forecastinggal [előrejelzés - a szerk.] szemben az úgynevezett backcastinggal dolgozom. Előbbi azt jelenti, hogy a múltból eredeztetve elkezdünk szcenáriókat építeni a jelenlegi trendeken keresztül, hogy valószínűleg erre fogunk menni. Utóbbi módszer meg azt mondja, megfordítom a logikát. Adott témában elképzelek egy jövőt, mi lenne jó. Onnan elkezdek visszafelé lépkedni a mához, lebontom a folyamatot a mai napig. Csak egy új narratíván keresztül tudunk eljutni egy új világhoz a jelenlegi nihilből. Azt kérdezte egy lengyel kollégám: ha Magyarország 30 éve átment egy radikális gazdasági rendszerváltozáson, akkor most miért nem tudjuk elképzelni, hogy megint meg tudjuk csinálni?


Jegyzetek:

[1] Megfelelő technológia (appropriate technology): az alternatív gondolkozásban elterjedt név olyan technológiák megfelelő jelölésére, amelyek a környezetet kevéssé károsítják, nem túlzottan nagy léptékűek, valamint egyszerűek és olcsóak. A megfelelő technológiákat jelenleg fejlődő országokban, főként a trópusokon próbálják alkalmazni, elvileg alkalmasak a gazdag ipari országok, az északi félteke műszaki rendszereinek átalakítására. (Környezetvédelmi lexikon, 2002)

További információ:
- A Megfelelő Technológia szemlélete (Védegylet)
- Megfelelő technológia (Wikipedia)

2020. november 1., vasárnap

Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába - kezdő halódóknak

Beszélgetés Lányi András új könyvéről, néhány részlet hangoskönyv formájában, később pedig talán olvasónapló.

Szeptember közepén felhívott Moldován Laci (Katalizátor Kiadó, Jokonyvek.hu könyvesbolt), hogy az I. Online Könyvhét keretében másnap este szerveznek egy beszélgetést Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába - kezdő halódóknak c. könyvéről, elvállalnám-e moderálást. Bár még sosem voltam moderátor könyvbemutatón, mivel kevesebb, mint 24 óra volt már csak a felvételig, ezért elvállaltam a beszélgetés levezetését.


A szerzővel és Schiffer Andrással készült beszélgetésről készült videófelvétel itt tekinhető/hallgatható meg.

A beszégetésből itt most csak Schiffer András két mondatát emelném ki:
Rettenetesen fontos az alapoktól végiggondolni a történetet akkor, amikor hirtelen a mainstream felfedezi magának. Sokszor cégek által szponzorált zöldrefestett cikkek helyett szerintem egy-egy ilyen műnek az elolvasása az, ami eljuttathatja az embereket az embereket az ökológiai felelősséghez.

A könyv fülszövege:

Döntő érvünk a frissen kaszált fű illata, meg a hársfáké. A madarak éneke. Nem történhet meg, hogy ezek nélkül kelljen élni. Nem szabad megtörténnie. Azonban ott tartunk, hogy ezt már sokan nem értik, még többen félreértik. Pedig én nem a természet védelméről beszélek, hanem olyasmiről, aminek a hiánya a saját életemet tenné tönkre.
A zöldek akkor kezdtek mozgolódni, amikor elképzelésük a jó emberi életről végérvényesen veszélybe került. Egyszerűen nem lehetett többé mással foglalkozni. A veszélyérzet és a spontán elégedetlenség mozgósító ereje azonban önmagában kevés, előbb-utóbb rá kellett mutatniuk a világban észlelt baj elhárításának a módjára is.

A könyv olvasása közben rengeteget jegyzeteltem füzeteimbe, terveim szerint valamikor majd begépelem e jegyzeteket, és több részletben egyfajta olvasónapló formájában közzé is teszem majd ezeket itt, a sárgaia blogon. Addig pedig beillesztek ide két videót, amelyeken az Élettájoló csatorna készítője olvas fel részleteket a könyvből:



Az olvasás világnapja - avagy ökofilozófia az erdőben


Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába - Utószó

A génmódosított műhús termékekről az EFSA által közzétett vélemények hibákkal

Claire Robinson (GMWatch) és Michael Antoniou professzor elemzése szerint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) génmódosított éles...