Mostantól részletekben közzétesszük a 's á r g a i a' blogon Dr. György Lajos (Piros) Fölforgató konzervativizmus – ökológiai alapelvek c. könyvét . Bevezetőnek a Hajtman Ági által írt előszóval kezdjük.
Piros
Amikor kislány voltam, nagy figyelemmel hallgattam apukám történeteit munkahelyéről, a KOKI-ról. Ez a KOKI, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, a Szigony utcában. Akkortájt még nem volt metró, villamos járt az Üllői úton. A klinikák régi épületei mögül kimagaslott a modern, akkor óriásnak látszó épület.
Nagy ritkán elmehettem apukám munkahelyére, előtte mindig figyelmeztettek a szüleim, hogy viselkedjek kifogástalanul, nehogy szégyent hozzak apámra. Igyekeztem megfelelni a szülői elvárásoknak, ezért leginkább hallgattam. Egyszer mégis muszáj volt kérdeznem, mert bejött egy bácsi, akinek piros haja volt. Soha nem láttam még ilyet, ezért nagyon elcsodálkoztam.
Az asszony – akire rábíztak, hogy rajzoljak nála csendben, amíg apám visszajön – elmagyarázta, hogy ennek a bácsinak magától ilyen a haja, így született. Sokfélék vagyunk, van aki barna, van, aki szőke, (itt újabb kérdés következett, mi is a szőke, ja, akinek sárga a haja), sőt még az is előfordul igaziból is, nemcsak a mesében, hogy valakinek a bőre is más színű, mint a mienk.
A piros hajú bácsi nagyon magas volt, mégsem féltem tőle. Figyelmesen meghallgatta, mi is van a rajzomon.
Aztán sokáig nem találkoztunk. Alaposan felnőtt voltam már, és eleinte csak messziről figyeltem a hazai zöld mozgalom kibontakozását, majd egyre közelebb merészkedtem. Egy-egy vitán sokadmagammal hallgattunk egy vörös hajú embert, akit mindenki Pirosnak szólított. A legjobban azt szerettem benne, ahogy tisztelte mások nézeteit, és így kereste a közös pontokat, hogy közben nem akart lehengerelni senkit.
Aztán véletlenül rájöttem, hogy ez a Piros az a bácsi, akit kislányként már ismertem. Így a régi szép időkre emlékezve előbb-utóbb már mertem kérdezni is tőle.
Nagyon sokat tanultam, és tanulok ma is a vele folytatott beszélgetésekből.
Ez a könyv, mely Piros különböző folyóiratokban megjelent cikkeit és egy vele készült riportot tartalmaz, nem kerek évfordulóra készült. A fontos az, hogy elkészült. Ünnep a megjelenése, ünnep az elolvasása!
Köszönet érte a támogatóknak!
Ajánlom jó szívvel olvasásra mindenkinek, aki megérti, hogy "Ami összeköt bennünket, az sokkal fontosabb annál, mint ami elválaszt". Ez a Skolimowski idézet gyakran szerepel Piros írásaiban, figyelmeztetve minket, hogy tudjunk örülni a más sikereinek, keressük meg egymásban a jót, úgy az egyénekben, mint a közösségeinkben.
A könyv olvasmányos stílusa miatt is gyorsan fogynak a lapok. György Lajos több nyelven beszélő, nagy tudású kutatóorvos, mégis "magyarul" ír. Nagy élharcosa az idegen szavak magyarításának, vallja, hogy nincs olyan új kifejezés, amelynek előbb-utóbb ne lehetne magyar megfelelőt találni, érdemes tehát keresni.
Tanulhatunk ettől a bölcs embertől mindannyian, kortól, nemtől, iskolázottságtól, előélettől függetlenül.
Budapest, 2005. július 10.
Hajtman Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése