Egy zöld facebook csoportban szembe jött egy patkányirtós hirdetés, ezért úgy érzem, ideje a blogomon is elővenni a patkányok által biztosított "ökoszisztéma szolgátatások" témáját. Nemrégiben bátorság érdemérmet kapott egy afrikai óriáspatkány, mert Kambodzsában 141 ezer m2 terület aknamentesítésében vett részt.
Igazából ma hajnalban a tegnapi kaláka könyvtáras blogbejegyzésemre érkezett visszajelzésekkel akartam foglalkozni, de aztán az egyik zöld facebook-csoport egyik adminisztrátorától választ kaptam egy (biológiai) patkányirtást hirdető blogbejegyzéssel kapcsolatos kifogásomra, és elkeztünk erről beszélgetni. Eközben jutott eszembe, hogy pár hete szembe jött egy hír Magawáról, az afrikai óriáspatkányról, aki Kambodzsában 141 ezer m2 terület aknamentesítésében vett részt. Ezt a hírt egyik ismerősöm "Mi mindenre jók a patkányok, avagy ökoszisztéma-szolgáltatások újratöltve" kísérő szöveggel tette fel az üzenőfalára, amit aztán én is átvettem.
Ez a téma azért is különösen fontos számomra, mert 23 évvel ezelőtt az Alba Kör tagjaként én is részt vettem Oslóban a taposó aknák betiltásáról szóló nemzetközi konferencián, és aztán pár hónappal később a Jody Williams és a Nemzetközi Kampány a Taposóaknák Betiltásáért megkapta a Nobel-békedíjat.
A témáról a Guardian cikke alapján Wondering in Asia facebook oldal írt egy rövid magyar nyelvű összefoglalót:
Kambodzsában 1975 és 1998 között 4-6 millió taposóaknát helyeztek el. A turisták által látogatott területek tökéletesen aknamentesítve vannak, de az ország számos vidékén még ma is életveszélyt rejt sétálni. Az aknaáldozatok és sérültek száma itt a legmagasabb a világon: 60 ezer fölött jár. Néhány szervezet folyamatosan dolgozik az aknamentesítésen. 6 éve kezdtek afrikai óriáspatkányokat alkalmazni. Ezek hatékonyabbak a felderítésben, mint az ember vagy az aknakereső kutya és kis súlyuk nem is aktiválja az aknákat. A képen Magawa: 141 ezer m2 terület aknamentesítésében vett részt, amiért az aknamentesítők legmagasabb díját, egy Arany medált kapott.
Az ember társaként tevékenykedő állatok hősiességét már évtizedek óta rendszeresen díjazó brit szervezet, a PDSA honlapjára feltett kisfilmből azt is megtudhatjuk, hogy a patkányok több mint egymillió ember életére gyakoroltak hatást azzal, hogy megszabadították őket a taposóaknák által jelentett fenyegetéstől.
Ha nem okoznak elviselhetetlen kellemetlenséget, nem érdemes irtani az állatokat. Irtsák egymást, ha tudják. (Macska eszik/megöli patkányt? Vagy túl nagy neki?)
VálaszTörlésA darazsakat sem irtom rendszeresen. Most nyáron viszont, mikor a bejárati ajtóm fölé telepedtek és nem vettem időben észre, kénytelen voltam.
A szúnyogot viszont agyoncsapom, ha tudom, és igyekszem, hogy ne maradjon a kertemben olyan víz, amiben szaporodnak - bár tudom, hogy még neki is megvan az ökológiai haszna.
Valami nyest évek óta hancúrozik a tetőtérben, éjjel néha felébreszt, de sose próbáltam megszabadulni tőle.
Ez csak néhány példa.
Kérdés lehet, mennyire tudjunk, mennyire kell együttélnünk az állatok okozta kellemetlenségekkel.