2020. október 30., péntek

sárgaia - műveljük meg!

Álmaimban sívatag gazdája lettem
Terméketlen földjét hányszor megsirattam
Arra járt egy madár
Magvacskát hullajta el
S szárba szökken könnyeim nyomán

(Sivatag III.)

(Kishantosi földből gyúrt golyó 2013. októberében. Fotó: Zöld Pók)

Már régóta gondolkodtam, hogy a Piros (fiatalabbak kedvéért: Dr. György Lajos)  által alapított, Gaia Sajtószemle szellemiségét továbbvíve indítok egy radikális, rendszerszemléletű zöld blogot, amely egyben olvasónapló-szerűség is lenne.

Az elhatározás egyre érett bennem, de mi legyen a blog neve? Úgy éreztem, - bár egy időben én vettem át Pirostól a "Sajtszemle" szerkesztését - ennyi év kihagyás után a Gaia Sajtószemle név használata nem lenne korrekt. Mivel egyelőre úgy gondolom, hogy ez nem lesz egy agyonszerkesztett blog, néha inkább csak olvasónapló-szerű, sokszor talán csak jegyzetekből fog állni, ma reggel a Sivatag III. c. közel három évtizeddel ezelőtti versem képei merültek fel: harmatcsepp, egy mag, por/homok.

"Isȧ, por ës homou vogymuk."

A sár, a por éltető Földanyánk (Gaia) egyik alapvető közege. Erre utal a Dirt! (Termő föld) c. film címe is.

Ennek kapcsán azt is megemlíteném, hogy amikor az épülő szalmaházunkat sárral, vályoggal tapasztjuk, azt mennyire élvezzük mi is, és azok is, akik jöttek egy kicsit segíteni a sarazást...

Aztán eszembe jutott a Fukuoka-féle módszer, amelynek során a vetőmagokat sárgolyókba teszik be, és azt hintik szét a mezőn, amelyből aztán majd idővel, miután kapott egy kis csapadékot is, kisarjad a vetés. Azt hiszem, ezzel a bloggal, a jegyzeteimmel lehet, hogy én is csak ilyen sárgolyókat készítek majd. Legyen talán e blog neve: sárgaia!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A meztelencsiga kordában tartása és haszna egy biodiverzitás-barát kertben

Pár napja már idéztem Gyulai Ivánt, hogy ha túl sok a kártevő, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.  A bevezető mellett - ismétlés a tudás...