A néma farkas

 (válasz Hegyi Zoltán farkasnémaságára)

K. Z. bűne csak annyi volt:
rossz helyen kóborolt.
A tiéd: megetted
a nagyasszony póniját.

Semmi nagymama,
semmi Piroska,
mégis égbekiáltóbb a vétek.

Mától egész rokonságotok
szenvedi egy kontinens bosszuját.
Nincs többé védelem
sorsotok felett
nem őrködik jogszabály.
Kiáltásod néma üvöltés,
csak süket fülekre talál. 


2024. dec. 2.

A meztelencsiga kordában tartása és haszna egy biodiverzitás-barát kertben

Pár napja már idéztem Gyulai Ivánt, hogy ha túl sok a kártevő, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.  A bevezető mellett - ismétlés a tudás anyja - most kiemelem a meztelencsiga kordában tartásáról és hasznáról írt részeket az Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához c. kiadványból.

Az ökológia erre vonatkozó egyenleteivel bizonyítható, hogyha nekikezdünk egyik vagy másik 'kártevő' népességének gyérítéséhez, akkor a rá épülő korlátozó faj, fajok népességét fogjuk csökkenteni elsődlegesen. Az egyszeri kártevőgyérítés, amennyiben 95%-os eredményességgel megy végbe, a ragadozó szervezetek gyérüléséhez, akár eltűnéséhez vezet, és a célzott népesség ezt követően megháromszorozódik. Ha a gyérítést folyamatosan végezzük, akkor a ragadozók száma sokkal jobban csökken, és a célzott populáció időről-időre tovább növekszik. Az optimális állapot – hogy egyik is, másik is van –, akkor következik be, ha nem teszünk semmit.

Ebből az a tanulság, hogy nem lehet egyszerre rettegni a szúnyogtól és a denevértől, a meztelen csigától és a lótetűtől, a levéltetűtől és a karoló póktól, mert az ideális létszám akkor jön létre, ha egyiküket sem háborgatjuk.

De miért is háborgatnánk őket? Vajon okoznak-e kárt a hernyók, ha lerágják a gyümölcsfa leveleit, és a meztelencsigák vajon csak a kárunkra vannak? Mi a helyzet a poloskákkal, a levéltetvekkel, a lótücsökkel vagy éppen a patkánnyal? Joggal nem örülünk annak, ha annyi van belőlük, hogy nekünk semmi nem marad a termésből, sőt még a lakóházunkba is betolakodnak. Ám mindig számolnunk kell azzal, hogy ha valamiből túl sok van a környezetünkben, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.

Nagy meztelencsiga (fotó:  Michal Maňas, CC BY 2.5)

Ahogy a bevezetőben már említettük, egy-egy faj (meztelencsiga, légy, hangya, szúnyog, lótücsök, patkány stb.) túlzott létszámú jelenléte mindig valamilyen általunk elkövetett hiba következménye, amely minden esetben az egyedszámokat korlátozó sokféleség hiányából fakad. A meztelencsigákat számos élőlény korlátozza, a lótücsök például a föld alatti üregekbe rakott petéket keresi fel, de néhány házas csiga is fogyasztja a petéket. Segítségünkre van a sün, a vakond, a búbos banka, a barna és zöld varangy, az ásóbéka, a tarajos gőte, a lábatlan gyík. Minden esetben vannak paraziták is, amelyek hatékonyan tudják korlátozni a népesség létszámát, a meztelencsiga esetében egy parazita fonalféregre számíthatunk.

A másik oldalon azt is érdemes megfontolnunk, hogy vajon az általunk kellemetlenek tartott élőlények csak bosszúságot okoznak-e nekünk, vagy csupán nem ismerjük őket eléggé. Ahogy már említettük, a lótücsök segít a csigák számának korlátozásában, de pusztítja a gyökereket károsító drótférgeket is a talajban. Ragadozó, rovarevő, de szorgos munkája közben kiborítja a növényt is, vagy éppen „átgyalogol” rajta. „Kártétele” tehát másodlagos, munkája közben valósul meg. Másrészt a lótücsök akkor tisztel meg bennünket a jelenlétével, amikor sok nyers trágyát viszünk be a talajba, és ott gazdagon elszaporodnak azok az élőlények, amelyek neki táplálékot biztosítanak.

A patkány az ember hulladékain szaporodik fel, létszámuk táplálékfüggő. Bizony jó szolgálatot tesznek, hiszen ki takarítaná ki a csatornákba, szemetesekbe juttatott kidobott étkeket? De nekik is megvannak az őket korlátozó ellenségeik: a róka, a macska, a baglyok és persze parazitáik és betegségeik. A meztelencsiga is hasonló a patkányhoz, mondhatnánk, hogy a föld patkánya, hiszen minden szerves hulladékot feltakarít, és emellett még kannibál is. Nem mellesleg nélkülözhetetlen a humuszképzésben, és „lemoshatatlan” nyákja kiváló ragasztóanyaga a talajmorzsáknak, amelyeket nem tud szétiszapolni az eső.

A génszerkesztés nem „precíziós nemesítés”: nemzetközi kutatók és szakpolitikai szakértők nyilatkozata

Dr. Michael Antoniou, londoni molekuláris genetikus közleménye, amely nemzetközi kutatók és szakpolitikai szakértők „A génszerkesztés nem »precíziós nemesítés«, ezért a kifejezés használata félrevezető” című nyilatkozata nyomán jelent meg:

Az Egyesült Királyság kormánya kilátásba helyezte az élelmezés és földművelés során alkalmazott génszerkesztési technológia elleni korlátozó intézkedések gyengítését vagy megszüntetését („dereguláció”). „Géntechnológiai (precíziós nemesítés) törvényjavaslat” címmel előterjesztettek egy törvényjavaslatot,1 amely törvénybe iktatná ezt a tervet, ha azt mindkét képviselőház elfogadja.

A „precíziós nemesítés” kifejezést – az imént említett törvényjavaslat szövegezésén kívül – az EU-ban is egyre gyakrabban használják a génszerkesztett termények, élelmiszerek és állatok deregulációjáért lobbizók.2

56* nemzetközi kutató és szakpolitikai szakértő kiadott egy nyilatkozatot, melyben az ellen emelik fel a szavukat, hogy a „precíziós nemesítés” kifejezést a gén- vagy genomszerkesztés leírására használják, mivel így, ez a megfogalmazás sem szakmailag, sem pedig tudományos szempontból nem állja meg a helyét, mindemellett félrevezeti a hétköznapi embereket, a politikusokat és a hatóságokat.

A kutatók és szakpolitikai szakértők álláspontját – ami a kifejezés helytelen és félrevezető használatát illeti – a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO)3 által nemrégiben megjelentetett „genomszerkesztési szótár” is megerősíti, amely egy nemzetközi szinten elismert szakszólistát tartalmaz. Ennek célja “a genomszerkesztés területén való megbízhatóbb és tisztább tudományos kommunikáció, adatszolgáltatás és adatértelmezés biztosítása”.

A „precíziós nemesítés” és „precíziós nemesítés által létrehozott szervezetek” kifejezések, amelyeket az Egyesült Királyság kormánya és annak szervezetei használnak, az ISO dokumentumban sehol sem találhatók meg. A dokumentum pusztán tényszerű, tudományos leíró kifejezéseket használ, és kerüli a szubjektív, marketingcélú szlogeneket. Az egyértelműség biztosítása érdekében az Egyesült Királyság kormányának új és sok területet lefedő jogszabályának is ugyanezt kellene követnie.

Jelenleg az Egyesült Királyságban a génszerkesztett növényeket és állatokat – valamint az ezekből készült élelmiszereket – az EU fenntartott jogszabályai szabályozzák, amelyek helytálló módon genetikailag módosított élőlényeknek (GMO-knak) tekinti ezeket. E jogszabályok értelmében minden génszerkesztett GMO-nak az emberi és állati egészséggel, valamint a környezettel kapcsolatos kockázatelemzésen át kell esnie, illetve az élelmiszer feldolgozási folyamatában végig lekövethetőnek kell lennie, mielőtt fogyaszthatóvá válik.4 A lekövethetőség részeként minden génszerkesztett magot és élelmiszert GMO-címkével kell ellátni.

Az Egyesült Királyságban benyújtott törvényjavaslat jelenlegi formájában ezeket a garanciákat igyekszik semmissé tenni. A dokumentum sehol sem írja elő az alapos kockázatelemzést, a gazdálkodó tanyájától a fogyasztó asztaláig tartó lekövethetőséget, illetve a fogyasztót tájékoztató GMO-címkék elhelyezését.

A leglényegesebb viszont az, hogy a törvényjavaslat címe („Precíziós nemesítés”) félrevezető. A génszerkesztés nem precíz, és semmilyen értelemben sem nemesítés, mivel ez a folyamat egy mesterséges génmódosítás, amelyet csészében tenyésztett sejteken végeznek laboratóriumi körülmények között.

Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat címének és a „precíziós nemesítés” kifejezés tágabb értelemben vett használatának a célja, hogy a génszerkesztést kontrollálható, kiszámítható, megbízható, így biztonságos folyamatként tüntesse fel. Ezzel pedig azt implikálják, hogy a biológiai biztonság feletti ellenőrzést nem kell szigorúan venni, sőt, meg is lehet szüntetni. A nyilatkozat aláírói ezt a fejleményt veszélyesnek tartják, valamint elhatárolódnak a kifejezés ilyen célú használatától.

Aggodalmuk abból a tényből fakad, hogy a génszerkesztés kizárólag laboratóriumi körülmények között történik, ráadásul a szerkesztett növényeken és állatokon végzett szándékos változtatások mellett a DNS nem szándékos roncsolódása is végbemegy. Ez pedig a fogyasztók egészségére és a környezetre is káros hatással van, valamint a génszerkesztett állatok esetében állatjóléti gondokat is okoz.

A tudományos irodalomban számos olyan beszámolót olvashatunk, amely a génszerkesztés miatti nem szándékos DNS-roncsolásról szól. Ezek a feljegyzések meggyőző bizonyítékul szolgálnak ahhoz, hogy a növények és állatok génszerkesztését szigorúan szabályozzák. Következésképpen a szabályozásoknak elő kell írniuk az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre kifejtett hatások alapos kockázatelemzését, a termékek teljes lekövethetőségét, valamint a csomagolásokon feltüntetett GMO-címkék használatát.

A kutatók és szakpolitikai szakértők nyilatkozatának megírását én koordináltam, szövegét én fogalmaztam meg, de sok aláíró visszajelzése is hozzátett a végleges formához.

Ha túl sok a kártevő, akkor valamit mi nem teszünk helyesen

Nem lehet egyszerre rettegni a szúnyogtól és a denevértől, a meztelen csigától és a lótetűtől, a levéltetűtől és a karoló póktól, mert az ideális létszám akkor jön létre, ha egyiküket sem háborgatjuk.
Ha valamiből túl sok van a környezetünkben, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.

Részletek Dr. Gyulai Iván: Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához c. kiadványából

Az ökológia erre vonatkozó egyenleteivel bizonyítható, hogyha nekikezdünk egyik vagy másik 'kártevő' népességének gyérítéséhez, akkor a rá épülő korlátozó faj, fajok népességét fogjuk csökkenteni elsődlegesen. Az egyszeri kártevőgyérítés, amennyiben 95%-os eredményességgel megy végbe, a ragadozó szervezetek gyérüléséhez, akár eltűnéséhez vezet, és a célzott népesség ezt követően megháromszorozódik. Ha a gyérítést folyamatosan végezzük, akkor a ragadozók száma sokkal jobban csökken, és a célzott populáció időről-időre tovább növekszik. Az optimális állapot – hogy egyik is, másik is van –, akkor következik be, ha nem teszünk semmit.

Ebből az a tanulság, hogy nem lehet egyszerre rettegni a szúnyogtól és a denevértől, a meztelen csigától és a lótetűtől, a levéltetűtől és a karoló póktól, mert az ideális létszám akkor jön létre, ha egyiküket sem háborgatjuk.

De miért is háborgatnánk őket? Vajon okoznak-e kárt a hernyók, ha lerágják a gyümölcsfa leveleit, és a meztelencsigák vajon csak a kárunkra vannak? Mi a helyzet a poloskákkal, a levéltetvekkel, a lótücsökkel vagy éppen a patkánnyal? Joggal nem örülünk annak, ha annyi van belőlük, hogy nekünk semmi nem marad a termésből, sőt még a lakóházunkba is betolakodnak. Ám mindig számolnunk kell azzal, hogy ha valamiből túl sok van a környezetünkben, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.

(Dr. Gyulai Iván: Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához, p. 8.)

Zajos tavasz

Mióta feltalálták
a damilos kaszát,
nem fenyeget
a Néma tavasz
réme
- bár Rachel Carson
nem tévedett.

(Budakeszi, 2024. május 6.)

Rachel Carsonra emlékezünk: a Néma tavasz

Ma van Rachel Carson halálának 60. évfordulója. Ez alkalomból rá emlékezünk egy részlettel a Néma tavasz c.könyvéből (Katalizátor Kiadó 21-22.o.)

1. Mese a jövőből

    Volt egyszer Amerika szívében egy város, ahol nyugalom, békesség és harmónia uralkodott. A város körül virágzó farmvidék húzódott; gabonaföldek és gyümölcsösökkel borított domboldalak, ahol tavaszonként fehér virágfelhők gomolyogtak a zöld füvön, ősszel pedig tölgy, juhar és kőris lángoló színei ragyogtak a fenyők tompazöld hátterében. Ilyenkor a hegyen rókák csaholtak, és a felszálló hajnali párában elmosódottan látszottak a némán vonuló szarvasok.
    Az utak mentén egész évben babér, bangita és éger, meg jókora páfrányok és vadvirágok gyönyörködtették az utazó szemét. Még télen is volt mit csudálni: megszámlálhatatlan madársereg lakmározta ilyenkor a bogyókat és a hóból kiálló száraz kórók magvait. A vidék híres volt a számtalan és sokféle madárról, és a tavaszi meg az őszi nagy vonulás idején, amikor megérkeztek a költözők hatalmas hullámai, messzi földről eljöttek az emberek, hogy megfigyeljék őket. Mások horgászni jöttek a hegyekből érkező tiszta patakokhoz, ahol az árnyas öblöcskékben pisztráng tanyázott. Így volt ez azóta, hogy sok évvel ezelőtt az első telepesek megépítették itt házaikat, megásták a kutakat és megácsolták a csűröket.
    Aztán egyszer csak valami különös rontás támadt a vidékre, és többé semmi sem volt már olyan, mint azelőtt. Gonosz átok telepedett a tájra: megmagyarázhatatlan betegség vitte el a csirkéket, s megbetegedtek, elpusztultak a birkák és tehenek is. A halál árnyéka borult mindenre. A farmerek arról beszéltek, hogy a családokban sokféle nyavaja ütötte fel a fejét, s a városi doktorok egyre értetlenebbül állnak az embereket megtámadó újfajta betegségek előtt. Történt néhány hirtelen és érthetetlen haláleset, és nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek között is; játék közben, hirtelen lettek rosszul és néhány óra múlva meghaltak.
    És az a különös csend. Például a madarak - hol vannak? Sokan beszélgettek róluk, zavartan, tanácstalanul. A kertek hátsó végében felállított madáretetők elhagyottan álltak, s a néhány madár, amelyet itt-ott még látni lehetett, minden ízében reszketett és kínosan vonszolta magát - haldoklott. Hajnalonta, amikor máskor vörösbegy, gerle, szajkó, ökörszem és ezer más madár köszöntötte a napot, most néma csend ülte meg az erdő, a földeket és a mocsarat.
    A farmokon hiába kotlottak a tyúkok, a tojásokból nem kelt ki csirke. A farmerek panaszkodtak, hogy nem tudnak disznót hízlalni: alig pár malac születik, s néhány napnál nem élnek tovább. Az almafák virágba borultak, de a szirmok között nem sürögtek a méhek, s a megporzatlan virágokból nem termett gyümölcs.
    Az utakat szegélyező, valaha oly szépséges növényzet aszott és barna volt, mintha megégett volna - és csend volt itt is, élettelen csend. A halott patakokat sem látogatták már a horgászok, elpusztultak a halak is, mind.
    Az ereszek alatt a csatornákban és a tetőzsindelyek közötti résekben még látszott egy kevéske abból a fehéres szemcsés anyagból, amely pár hete mint furcsa hó hullott az égből a házakra, a földre és a vizekbe.
    Nem gonosz varázslat, nem valamiféle ellenséges haditett némította el a vidéket. Az emberek minden maguknak köszönhettek.
    Ez a város a valóságban nem létezik. Igen könnyen juthat azonban hasonló sorsra ezer meg ezer város Amerikában, vagy bárhol a világon. Nem ismerek olyan helyet, ahol egyszerre történt volna meg mindaz a szörnyűség, amelyet leírtam. De mind megtörtént már valahol, és sok valódi, létező közösség szenved a leírt csapások közül akár többtől is. A sötét árny szinte észrevétlenül lépett közénk, és ez a fenti, elképzelt tragédia könnyen válhat kegyetlen valósággá, amellyel mindannyian szembesülünk.
    Mi az a valami, ami máris elnémította a tavaszi madárdalt Amerika számtalan városában? Ez a könyv megpróbál válaszolni erre a kérdésre.

 

BREAKING: Verespatak megmenekült! - A kanadai cég elvesztette a Románia ellen indított ISDS-pert!

Győzött az igazság: a washingtoni székhelyű ICSID testületének péntek éjszaka közzétett döntése szerint a romániai Gabriel Resources cég elvesztette a román állam ellen indított ISDS-pert, amelyben több milliárd dollár kártérítést követelt a Verespatakra tervezett aranybánya-beruházás meghiúsulása miatt.

A pénteki nap folyamán izgatottan lestük a híreket, mert - miként arról tegnap írtam -, a román kormány képviselői és a kanadai cég is megerősítette, hogy az üggyel foglalkozó testület (Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja - ICSID), arról értesítette őket, hogy március 8-án tájékoztatja őket a döntésről. Időközben a hírek szerint a kanadai tőzsdén is leálltak a Gabriel Resources részvényeinek kereskedésével.

Aztán pénteken a kora esti órákban megjelent hírek szerint Mihai Constantin, a román kormányszóvivő azt mondta, hogy bár ők hozzájárulnának a teljes döntés nyilvánosságra hozatalához, de az ICSID szabályai szerint ahhoz a másik fél hozzájurálása is szükséges, hogy a határozatból mit hoznak nyilvánosságra. A helyzetet bonyolítja, hogy az ilyenkor szokásos eljárás szerint a teljes döntés ismeretében a felperesnek és az alperesnek 20 napja áll rendelkezésre, hogy esetleg tárgyaljanak a döntést miként fogják érvényesíteni. Ráadásul az elmúlt hetekben a román kormány képviselői el kezdték híresztelni, hogy akár 2 milliárd dollár kártérítés megfizetésére is kötelezheti őket az ICSID, ami katasztrofális hatással lenne a román költségvetésre, ezért azt is belebegtették, a román kormány akár arra is hajlandó lenne, hogy mégis zöld utat adjon a beruházásnak. Csütörtökön Marcel Ciolacu kormányfő még egy esetleges népszavazást is belebegtetett az ügyben. Mindezek fényében péntek este már kezdtünk lemondani arról, hogy 20 napnál hamarabb megtudjuk, milyen döntés született ebben az ISDS-perben.

Ezek után meglepetéssel értesültünk róla, hogy román idő szerint éjfél előtt pár perccel -  Washingtonban ilyenkor még délután volt - Ciolacu bejelentette, hogy Románia nyert a perben.

A péntek éjszaka közzétett döntés lényegi része:

Verespatak megmenekült! Hiába próbálta a kétes hírű kanadai cég korrupcióval, vesztegetéssel, majd egy "offshore-bíróságon" indított ISDS-perrel kikényszeríteni a cianidos technológiájú beruházás engedélyezését, nem jött be a számításuk. Miután nem sikerült megszerezniük a szükséges engedélyeket, ráadásul Verespatak felkerült a Világörökség listára is, a Gabriel Resources arra számított, hogy a román állam beperlésével legalább ki tudnak préselni több milliárd dollárt "kártérítést" a román adófizetőktől, ezúttal gyözött az igazság  - kommentálta a hírt Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője.

A következő lépés a teljes ISDS-rendszer felszámolása kéne, hogy legyen - tette hozzá Fidrich.