Pár napja már idéztem Gyulai Ivánt, hogy ha túl sok a kártevő, akkor valamit mi nem teszünk helyesen. A bevezető mellett - ismétlés a tudás anyja - most kiemelem a meztelencsiga kordában tartásáról és hasznáról írt részeket az Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához c. kiadványból.
Az ökológia erre vonatkozó egyenleteivel bizonyítható, hogyha nekikezdünk egyik vagy másik 'kártevő' népességének gyérítéséhez, akkor a rá épülő korlátozó faj, fajok népességét fogjuk csökkenteni elsődlegesen. Az egyszeri kártevőgyérítés, amennyiben 95%-os eredményességgel megy végbe, a ragadozó szervezetek gyérüléséhez, akár eltűnéséhez vezet, és a célzott népesség ezt követően megháromszorozódik. Ha a gyérítést folyamatosan végezzük, akkor a ragadozók száma sokkal jobban csökken, és a célzott populáció időről-időre tovább növekszik. Az optimális állapot – hogy egyik is, másik is van –, akkor következik be, ha nem teszünk semmit.
Ebből az a tanulság, hogy nem lehet egyszerre rettegni a szúnyogtól és a denevértől, a meztelen csigától és a lótetűtől, a levéltetűtől és a karoló póktól, mert az ideális létszám akkor jön létre, ha egyiküket sem háborgatjuk.
De miért is háborgatnánk őket? Vajon okoznak-e kárt a hernyók, ha lerágják a gyümölcsfa leveleit, és a meztelencsigák vajon csak a kárunkra vannak? Mi a helyzet a poloskákkal, a levéltetvekkel, a lótücsökkel vagy éppen a patkánnyal? Joggal nem örülünk annak, ha annyi van belőlük, hogy nekünk semmi nem marad a termésből, sőt még a lakóházunkba is betolakodnak. Ám mindig számolnunk kell azzal, hogy ha valamiből túl sok van a környezetünkben, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.
Ahogy a bevezetőben már említettük, egy-egy faj (meztelencsiga, légy, hangya, szúnyog, lótücsök, patkány stb.) túlzott létszámú jelenléte mindig valamilyen általunk elkövetett hiba következménye, amely minden esetben az egyedszámokat korlátozó sokféleség hiányából fakad. A meztelencsigákat számos élőlény korlátozza, a lótücsök például a föld alatti üregekbe rakott petéket keresi fel, de néhány házas csiga is fogyasztja a petéket. Segítségünkre van a sün, a vakond, a búbos banka, a barna és zöld varangy, az ásóbéka, a tarajos gőte, a lábatlan gyík. Minden esetben vannak paraziták is, amelyek hatékonyan tudják korlátozni a népesség létszámát, a meztelencsiga esetében egy parazita fonalféregre számíthatunk.
A másik oldalon azt is érdemes megfontolnunk, hogy vajon az általunk kellemetlenek tartott élőlények csak bosszúságot okoznak-e nekünk, vagy csupán nem ismerjük őket eléggé. Ahogy már említettük, a lótücsök segít a csigák számának korlátozásában, de pusztítja a gyökereket károsító drótférgeket is a talajban. Ragadozó, rovarevő, de szorgos munkája közben kiborítja a növényt is, vagy éppen „átgyalogol” rajta. „Kártétele” tehát másodlagos, munkája közben valósul meg. Másrészt a lótücsök akkor tisztel meg bennünket a jelenlétével, amikor sok nyers trágyát viszünk be a talajba, és ott gazdagon elszaporodnak azok az élőlények, amelyek neki táplálékot biztosítanak.
A patkány az ember hulladékain szaporodik fel, létszámuk táplálékfüggő. Bizony jó szolgálatot tesznek, hiszen ki takarítaná ki a csatornákba, szemetesekbe juttatott kidobott étkeket? De nekik is megvannak az őket korlátozó ellenségeik: a róka, a macska, a baglyok és persze parazitáik és betegségeik. A meztelencsiga is hasonló a patkányhoz, mondhatnánk, hogy a föld patkánya, hiszen minden szerves hulladékot feltakarít, és emellett még kannibál is. Nem mellesleg nélkülözhetetlen a humuszképzésben, és „lemoshatatlan” nyákja kiváló ragasztóanyaga a talajmorzsáknak, amelyeket nem tud szétiszapolni az eső.
Dr. Michael Antoniou, londoni molekuláris genetikus közleménye, amely nemzetközi kutatók és szakpolitikai szakértők „A génszerkesztés nem »precíziós nemesítés«, ezért a kifejezés használata félrevezető” című nyilatkozata nyomán jelent meg:
Az Egyesült Királyság kormánya kilátásba helyezte az élelmezés és földművelés során alkalmazott génszerkesztési technológia elleni korlátozó intézkedések gyengítését vagy megszüntetését („dereguláció”). „Géntechnológiai (precíziós nemesítés) törvényjavaslat” címmel előterjesztettek egy törvényjavaslatot,1 amely törvénybe iktatná ezt a tervet, ha azt mindkét képviselőház elfogadja.
A „precíziós nemesítés” kifejezést – az imént említett törvényjavaslat szövegezésén kívül – az EU-ban is egyre gyakrabban használják a génszerkesztett termények, élelmiszerek és állatok deregulációjáért lobbizók.2
56* nemzetközi kutató és szakpolitikai szakértő kiadott egy nyilatkozatot, melyben az ellen emelik fel a szavukat, hogy a „precíziós nemesítés” kifejezést a gén- vagy genomszerkesztés leírására használják, mivel így, ez a megfogalmazás sem szakmailag, sem pedig tudományos szempontból nem állja meg a helyét, mindemellett félrevezeti a hétköznapi embereket, a politikusokat és a hatóságokat.
A kutatók és szakpolitikai szakértők álláspontját – ami a kifejezés helytelen és félrevezető használatát illeti – a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO)3 által nemrégiben megjelentetett „genomszerkesztési szótár” is megerősíti, amely egy nemzetközi szinten elismert szakszólistát tartalmaz. Ennek célja “a genomszerkesztés területén való megbízhatóbb és tisztább tudományos kommunikáció, adatszolgáltatás és adatértelmezés biztosítása”.
A „precíziós nemesítés” és „precíziós nemesítés által létrehozott szervezetek” kifejezések, amelyeket az Egyesült Királyság kormánya és annak szervezetei használnak, az ISO dokumentumban sehol sem találhatók meg. A dokumentum pusztán tényszerű, tudományos leíró kifejezéseket használ, és kerüli a szubjektív, marketingcélú szlogeneket. Az egyértelműség biztosítása érdekében az Egyesült Királyság kormányának új és sok területet lefedő jogszabályának is ugyanezt kellene követnie.
Jelenleg az Egyesült Királyságban a génszerkesztett növényeket és állatokat – valamint az ezekből készült élelmiszereket – az EU fenntartott jogszabályai szabályozzák, amelyek helytálló módon genetikailag módosított élőlényeknek (GMO-knak) tekinti ezeket. E jogszabályok értelmében minden génszerkesztett GMO-nak az emberi és állati egészséggel, valamint a környezettel kapcsolatos kockázatelemzésen át kell esnie, illetve az élelmiszer feldolgozási folyamatában végig lekövethetőnek kell lennie, mielőtt fogyaszthatóvá válik.4 A lekövethetőség részeként minden génszerkesztett magot és élelmiszert GMO-címkével kell ellátni.
Az Egyesült Királyságban benyújtott törvényjavaslat jelenlegi formájában ezeket a garanciákat igyekszik semmissé tenni. A dokumentum sehol sem írja elő az alapos kockázatelemzést, a gazdálkodó tanyájától a fogyasztó asztaláig tartó lekövethetőséget, illetve a fogyasztót tájékoztató GMO-címkék elhelyezését.
A leglényegesebb viszont az, hogy a törvényjavaslat címe („Precíziós nemesítés”) félrevezető. A génszerkesztés nem precíz, és semmilyen értelemben sem nemesítés, mivel ez a folyamat egy mesterséges génmódosítás, amelyet csészében tenyésztett sejteken végeznek laboratóriumi körülmények között.
Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat címének és a „precíziós nemesítés” kifejezés tágabb értelemben vett használatának a célja, hogy a génszerkesztést kontrollálható, kiszámítható, megbízható, így biztonságos folyamatként tüntesse fel. Ezzel pedig azt implikálják, hogy a biológiai biztonság feletti ellenőrzést nem kell szigorúan venni, sőt, meg is lehet szüntetni. A nyilatkozat aláírói ezt a fejleményt veszélyesnek tartják, valamint elhatárolódnak a kifejezés ilyen célú használatától.
Aggodalmuk abból a tényből fakad, hogy a génszerkesztés kizárólag laboratóriumi körülmények között történik, ráadásul a szerkesztett növényeken és állatokon végzett szándékos változtatások mellett a DNS nem szándékos roncsolódása is végbemegy. Ez pedig a fogyasztók egészségére és a környezetre is káros hatással van, valamint a génszerkesztett állatok esetében állatjóléti gondokat is okoz.
A tudományos irodalomban számos olyan beszámolót olvashatunk, amely a génszerkesztés miatti nem szándékos DNS-roncsolásról szól. Ezek a feljegyzések meggyőző bizonyítékul szolgálnak ahhoz, hogy a növények és állatok génszerkesztését szigorúan szabályozzák. Következésképpen a szabályozásoknak elő kell írniuk az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre kifejtett hatások alapos kockázatelemzését, a termékek teljes lekövethetőségét, valamint a csomagolásokon feltüntetett GMO-címkék használatát.
A kutatók és szakpolitikai szakértők nyilatkozatának megírását én koordináltam, szövegét én fogalmaztam meg, de sok aláíró visszajelzése is hozzátett a végleges formához.
Nem lehet egyszerre rettegni a szúnyogtól és a denevértől, a meztelen csigától és a lótetűtől, a levéltetűtől és a karoló póktól, mert az ideális létszám akkor jön létre, ha egyiküket sem háborgatjuk. Ha valamiből túl sok van a környezetünkben, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.
Az ökológia erre vonatkozó egyenleteivel bizonyítható, hogyha nekikezdünk egyik vagy másik 'kártevő' népességének gyérítéséhez, akkor a rá épülő korlátozó faj, fajok népességét fogjuk csökkenteni elsődlegesen. Az egyszeri kártevőgyérítés, amennyiben 95%-os eredményességgel megy végbe, a ragadozó szervezetek gyérüléséhez, akár eltűnéséhez vezet, és a célzott népesség ezt követően megháromszorozódik. Ha a gyérítést folyamatosan végezzük, akkor a ragadozók száma sokkal jobban csökken, és a célzott populáció időről-időre tovább növekszik. Az optimális állapot – hogy egyik is, másik is van –, akkor következik be, ha nem teszünk semmit.
Ebből az a tanulság, hogy nem lehet egyszerre rettegni a szúnyogtól és a denevértől, a meztelen csigától és a lótetűtől, a levéltetűtől és a karoló póktól, mert az ideális létszám akkor jön létre, ha egyiküket sem háborgatjuk.
De miért is háborgatnánk őket? Vajon okoznak-e kárt a hernyók, ha lerágják a gyümölcsfa leveleit, és a meztelencsigák vajon csak a kárunkra vannak? Mi a helyzet a poloskákkal, a levéltetvekkel, a lótücsökkel vagy éppen a patkánnyal? Joggal nem örülünk annak, ha annyi van belőlük, hogy nekünk semmi nem marad a termésből, sőt még a lakóházunkba is betolakodnak. Ám mindig számolnunk kell azzal, hogy ha valamiből túl sok van a környezetünkben, akkor valamit mi nem teszünk helyesen.
(Dr. Gyulai Iván: Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához, p. 8.)
Ma van Rachel Carson halálának 60. évfordulója. Ez alkalomból rá emlékezünk egy részlettel a Néma tavasz c.könyvéből (Katalizátor Kiadó 21-22.o.)
1. Mese a jövőből
Volt egyszer Amerika szívében egy város, ahol nyugalom, békesség és
harmónia uralkodott. A város körül virágzó farmvidék húzódott;
gabonaföldek és gyümölcsösökkel borított domboldalak, ahol tavaszonként
fehér virágfelhők gomolyogtak a zöld füvön, ősszel pedig tölgy, juhar és
kőris lángoló színei ragyogtak a fenyők tompazöld hátterében. Ilyenkor a
hegyen rókák csaholtak, és a felszálló hajnali párában elmosódottan
látszottak a némán vonuló szarvasok. Az utak mentén egész évben
babér, bangita és éger, meg jókora páfrányok és vadvirágok
gyönyörködtették az utazó szemét. Még télen is volt mit csudálni:
megszámlálhatatlan madársereg lakmározta ilyenkor a bogyókat és a hóból
kiálló száraz kórók magvait. A vidék híres volt a számtalan és sokféle
madárról, és a tavaszi meg az őszi nagy vonulás idején, amikor
megérkeztek a költözők hatalmas hullámai, messzi földről eljöttek az
emberek, hogy megfigyeljék őket. Mások horgászni jöttek a hegyekből
érkező tiszta patakokhoz, ahol az árnyas öblöcskékben pisztráng
tanyázott. Így volt ez azóta, hogy sok évvel ezelőtt az első telepesek
megépítették itt házaikat, megásták a kutakat és megácsolták a csűröket.
Aztán egyszer csak valami különös rontás támadt a vidékre, és többé
semmi sem volt már olyan, mint azelőtt. Gonosz átok telepedett a tájra:
megmagyarázhatatlan betegség vitte el a csirkéket, s megbetegedtek,
elpusztultak a birkák és tehenek is. A halál árnyéka borult mindenre. A
farmerek arról beszéltek, hogy a családokban sokféle nyavaja ütötte fel a
fejét, s a városi doktorok egyre értetlenebbül állnak az embereket
megtámadó újfajta betegségek előtt. Történt néhány hirtelen és
érthetetlen haláleset, és nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek között
is; játék közben, hirtelen lettek rosszul és néhány óra múlva meghaltak.
És az a különös csend. Például a madarak - hol vannak? Sokan
beszélgettek róluk, zavartan, tanácstalanul. A kertek hátsó végében
felállított madáretetők elhagyottan álltak, s a néhány madár, amelyet
itt-ott még látni lehetett, minden ízében reszketett és kínosan
vonszolta magát - haldoklott. Hajnalonta, amikor máskor vörösbegy,
gerle, szajkó, ökörszem és ezer más madár köszöntötte a napot, most néma
csend ülte meg az erdő, a földeket és a mocsarat. A farmokon
hiába kotlottak a tyúkok, a tojásokból nem kelt ki csirke. A farmerek
panaszkodtak, hogy nem tudnak disznót hízlalni: alig pár malac születik,
s néhány napnál nem élnek tovább. Az almafák virágba borultak, de a
szirmok között nem sürögtek a méhek, s a megporzatlan virágokból nem
termett gyümölcs. Az utakat szegélyező, valaha oly szépséges
növényzet aszott és barna volt, mintha megégett volna - és csend volt
itt is, élettelen csend. A halott patakokat sem látogatták már a
horgászok, elpusztultak a halak is, mind. Az ereszek alatt a
csatornákban és a tetőzsindelyek közötti résekben még látszott egy
kevéske abból a fehéres szemcsés anyagból, amely pár hete mint furcsa hó
hullott az égből a házakra, a földre és a vizekbe. Nem gonosz varázslat, nem valamiféle ellenséges haditett némította el a vidéket. Az emberek minden maguknak köszönhettek.
Ez a város a valóságban nem létezik. Igen könnyen juthat azonban
hasonló sorsra ezer meg ezer város Amerikában, vagy bárhol a világon.
Nem ismerek olyan helyet, ahol egyszerre történt volna meg mindaz a
szörnyűség, amelyet leírtam. De mind megtörtént már valahol, és sok
valódi, létező közösség szenved a leírt csapások közül akár többtől is. A
sötét árny szinte észrevétlenül lépett közénk, és ez a fenti, elképzelt
tragédia könnyen válhat kegyetlen valósággá, amellyel mindannyian
szembesülünk. Mi az a valami, ami máris elnémította a tavaszi
madárdalt Amerika számtalan városában? Ez a könyv megpróbál válaszolni
erre a kérdésre.
Győzött az igazság: a washingtoni székhelyű ICSID testületének péntek éjszaka közzétett döntése szerint a romániai Gabriel Resources cég elvesztette a román állam ellen indított ISDS-pert, amelyben több milliárd dollár kártérítést követelt a Verespatakra tervezett aranybánya-beruházás meghiúsulása miatt.
A pénteki nap folyamán izgatottan lestük a híreket, mert - miként arról tegnap írtam -, a román kormány képviselői és a kanadai cég is megerősítette, hogy az üggyel foglalkozó testület (Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja - ICSID), arról értesítette őket, hogy március 8-án tájékoztatja őket a döntésről. Időközben a hírek szerint a kanadai tőzsdén is leálltak a Gabriel Resources részvényeinek kereskedésével.
Aztán pénteken a kora esti órákban megjelent hírek szerint Mihai Constantin, a román kormányszóvivő azt mondta, hogy bár ők hozzájárulnának a teljes döntés nyilvánosságra hozatalához, de az ICSID szabályai szerint ahhoz a másik fél hozzájurálása is szükséges, hogy a határozatból mit hoznak nyilvánosságra. A helyzetet bonyolítja, hogy az ilyenkor szokásos eljárás szerint a teljes döntés ismeretében a felperesnek és az alperesnek 20 napja áll rendelkezésre, hogy esetleg tárgyaljanak a döntést miként fogják érvényesíteni. Ráadásul az elmúlt hetekben a román kormány képviselői el kezdték híresztelni, hogy akár 2 milliárd dollár kártérítés megfizetésére is kötelezheti őket az ICSID, ami katasztrofális hatással lenne a román költségvetésre, ezért azt is belebegtették, a román kormány akár arra is hajlandó lenne, hogy mégis zöld utat adjon a beruházásnak. Csütörtökön Marcel Ciolacu kormányfő még egy esetleges népszavazást is belebegtetett az ügyben. Mindezek fényében péntek este már kezdtünk lemondani arról, hogy 20 napnál hamarabb megtudjuk, milyen döntés született ebben az ISDS-perben.
Ezek után meglepetéssel értesültünk róla, hogy román idő szerint éjfél előtt pár perccel - Washingtonban ilyenkor még délután volt - Ciolacu bejelentette, hogy Románia nyert a perben.
A péntek éjszaka közzétett döntés lényegi része:
Verespatak megmenekült! Hiába próbálta a
kétes hírű kanadai cég korrupcióval, vesztegetéssel, majd egy
"offshore-bíróságon" indított ISDS-perrel kikényszeríteni a cianidos
technológiájú beruházás engedélyezését, nem jött be a számításuk. Miután nem sikerült megszerezniük a szükséges engedélyeket, ráadásul Verespatak felkerült a Világörökség listára is, a Gabriel Resources arra számított, hogy a román állam beperlésével legalább ki tudnak préselni több milliárd dollárt "kártérítést" a román adófizetőktől, ezúttal gyözött az igazság - kommentálta a hírt Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője.
A következő lépés a teljes ISDS-rendszer felszámolása kéne, hogy legyen - tette hozzá Fidrich.
A kanadai Gabrial Resources cég még évekkel ezelőtt perelte be egy "offshore bíróságon" a román államot, hogy így kényszerítse ki a Verespatakra tervezett cianidos technológiájú aranybánya beruházás engedélyezését - vagy pedig kicsikarjon az adófizetőktől több milliárd dollár kártérítést. A hírek szerint a döntést a mai nap folyamán (pénteken) hirdeti ki a washingtoni székhelyű taláros testület. A román állam már hetek óta arról beszél, hogy el fogják veszteni a pert, de mostanában azt is lebegtetik, hogy talán jobban járna a költségvetés, ha inkább mégiscsak zöld utat adnának a verespataki aranybánya beruházásnak.
Frissítés: Mind a román kormány képviselői mind a Gabriel Resources arról számolt be nemrég, hogy értesítést kaptak az ICSID-től, hogy a mai nap kapják kézhez a hivatalos döntést. A torontói tőzsde leállította a Gabriel Resources részvényeinek kereskedését.
(Fotó: Alburnus Maior Egyesület, Verespatak)
Az elmúlt több, mint két évtizedeben nagyon sokat foglalkoztam, a Verespatakra tervezett cianidos technológiájú aranybánya beruházással, bár az elmúlt 2-3 évben viszonylag csend volt Verespatak körül - részben azért, mert időközben a település felkerült a Világörökség listára, ezzel nemzetközi védelmet kapott, másrészt pedig a háttérben csendben zajlott a bevezetőben is említett ISDS-per. Ezért kicsit váratlanul ért, amikor közel egy hónapja felhívott egy újságíró, hogy úgy tudja, aznap várható az ítélethirdetés a Verespatak-perben, mit tudok erről. Elkezdtem gyorsan utánanézni a dolognak, és kiderült, hogy a román sajtóban megjelent hírek akkoriban tényleg írtak arról, hogy február 10-én várható a döntés kihirdetése, de később már inkább arról szóltak a hírek, hogy ez március közepéig történhet meg. Kisebb nyomozás után rábukkantam a felperes Gabriel Resources sajtóközleményére, amelyben azt írták, hogy az üggyel foglalkozó testület (Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja - ICSID) legkésőbb március 12-ig kell, hogy meghozza a döntést.
Az azóta eltelt hetek be is bizonyították, hogy a február 10-re várt döntés vaklárma volt - főleg, hogy az szombatra esett -, illetve valószínűleg talán az időpont lebegtetése inkább azt a célt szolgálta, hogy a román kormány a közvéleményben megágyazzon egy esetleges kedvezőtlen döntésnek.
Na, de mielőtt belemegyünk a részletekbe, nem árt felidézni, mi is az a címben is említett "ISDS-per", és hogy jelen esetben miről is van szó. Ez a téma főleg egy évtizeddel ezelőtt került reflektorfényben, amikor még javában zajlottak az EU és az Egyesült Államok között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény (Transzatlanti Kereskedelmi- és Befektetési Partnerség - TTIP), és az EU és Kanada közötti hasonló megállapodás, a CETA tárgyalásai. Ugyanis mindkét egyezménynek része lett volna az úgynevezett "befetető-állam vitarendezési mechanizmus" (Inverstor-toState Dispute Settlement - ISDS), amely lehetővé teszi, hogy külföldi cégek bepereljenek egyes országokat, amennyiben azok számukra kedvezőtlen környezetvédelmi vagy egyéb jogszabályokat, döntéseket hoznak. Ez az eléggé titokzatos körülmények között működő, a Guardian publicistája által találóan "offshore bíróságoknak" elkeresztelt (a közvélemény előtt többnyire eufémisztikusan inkább "választott bíróságoknak" nevezett) rendszer az elmúlt évtizedek során több milliárd dolláros károkat okozott az egyes érintett országoknak. Ezzel kapcsolatban ajánljuk figyelmetekbe az egyik német közszolgálati televízió által készített "A multi perel, a társadalom tejel" c. dokumentumfilmet. 2019. december 31-ig a külföldi befektetők (többnyire nagyvállalatok) 1023 pert indítottak országok ellen. Az eddig lezárt esetekben – amelyekről rendelkezünk adatokkal – a Magyar Természetvédők Szövetsége által készített összegzés szerint 2022. júliusáig legalább 102,38 milliárd dollár kártérítést kellett, hogy fizessenek az államok a külföldi befektetőknek.
Ebben a rövid kis videóban az ISDS-perek kapcsán beszélünk a nagybányai ciánszennyezésről és a verespataki ISDS-perről is:
300 tonna arany
A kétes hírű Frank Timis által alapított Gabriel Resources kanadai cég 1997-ben jött Verespatakra, hogy cianidos technilógiával kitermelje a kétezer éves telesülés hegyeinek mélyén rejtőző 300 tonna aranyat. A Verespatakra tervezett hatalmas külszíni fejtésű aranybánya beruházás ellen már több, mint két évtizede küzdenek
a helyi közösségek és erdélyi civil szervezetek. A jelentős korrupcióval és pénzmosási és egyéb bűnügyi vádakkal is megterhelt beruházás elleni küzdelmet mutatja be Kocsis Tibor díjnyertes dokumentumfilmje, az Új Eldorádó, valamint a 300 tonna arany.
(James Bond, cián és heroin - az első magyar nyelvű sajtóközlemény a Verespatakra tervezett beruházásról 22 évvel ezelőttről.)
A Gabriel Resources vs. Romania ISDS-per:
A pert a brit fennhatóság alá tartozó Jersey-szigeten (adóparadicsom) bejegyzett Gabriel Resources és a kanadai Gabriel Resources Ltd. indította a Román állam ellen 2015. júliusában a Románia és Kanada közötti 2009-ben valamint a Románia és az Egyesült Királyság között 1996-ban megkötött kétoldalú befektetésvédelmi egyezményekre hivatkozva.
Ha jól értelmezem, akkor ICSID honlapja szerint a Gabriel Resources vs. Románia ügyben 2023. szeptember 14-én már lezárták az érintett felek meghallgatását, és már csak a döntés kihirdetése van hátra. Ez alapján az ICSID-re vonatkozó szabályok szerint a testületnek március 12-ig tájékoztatniuk kell a döntésről az érintett feleket. Ez alapján reálisnak tűnhet a román sajtóban az elmúlt napokban elterjedt hír, amely szerint ma, 2024. március 8-án, pénteken az ICSID értesíti a felperest és az alperest a döntésről. A Gabriel Resources még februárban azt írta, hogy amint kézhez kapják a döntést, arról értesítik a piacot.
Négy évvel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy a Gabriel Resources 4,4 milliárd dollár kártérítést követel a román államtól a Verespatakra tervezett aranybánya beruházás meghiúsulása miatt. Tavaly ősszel már 6,5 milliárd dollárról szóltak a hírek, februárban már 6,6 milliárd dollár szerepelt a hírekben, ezen a héten pedig már 6,7 milliárd dollárt emlegetett a román kormányszóvivő.
Az elmúlt hetekben megjelent nyilatkozatok szerint bukaresti kormány
arra számít, hogy az ICSID által megítélt összeg 2 milliárd dollár körül
lesz. A Ciolacu-kabinet számításai szerint azonban a Gabriel Resources
által elszenvedett valós kár mindössze 156 millió dollár, ami maximum
445 millióra mehet fel. Ezzel szemben a kanadai vállalat azt állítja,
hogy 760 millió dollár értékű befektetéseket hajtott végre Romániában a
majdani kitermelés reményében, ami végül nem valósult meg. Ehhez az
összeghez hozzájönnek azok a károk, amiket a projekt dugába dőlése
okozott. Maszol.ro portál szerint
viszont úgy tűnik, a Gabriel Resources, nem bízik maradéktalanul abban,
hogy a ICSID jogosnak találja a 6,6 milliárd dolláros követelést, ezért
két alternatív összeget is beterjesztett: az egyik 5,6, míg a másik 3,3
milliárd dollár.
A román állam már hetek óta arról kommunikál, hogy el fogják veszteni a pert, de mostanában már azt is lebegtetik, hogy talán jobban járna a költségvetés, ha inkább mégiscsak zöld utat adnának a verespataki aranybánya beruházásnak. Lehet, hogy amögött, hogy már egy hónappal ezelőtt bedobták a köztudatba, hogy pár napon belül meg lesz a döntés, és a várható több milliárd dolláros kártérítési kötelezettséget bedobták a köztudatba, annak próbáltak megágyazni, hogy a végén mégis alkudozhassanak arról, hogy megadják a zöld utat a verespataki aranybánya beruházásnak?
Az is furcsa, hogy a romániai civil szervezetek által az ügyben az ICSID-hez benyújtott három "Amicus curiae"* beadvány közül a harmadikat, amelyet 2023. júniusában terjesztettek be, a román állam nem fogadta be, emiatt azt az ICSID elutasította. Pedig Stephanie Roth, a beruházás ellen küzdő mozgalom Goldman Környezetvédelmi-díjas aktivistája szerint ez a harmadik 'amicus curiae" beadvány olyan kockázatokra mutat rá, amelyekről ha a kanadai cég tájékoztatta volna a részvényeseket, akkor a Gabriel Resources részvényárfolyamai is alacsonyabbak lettek volna, s ezáltal nagy eséllyel alacsonyabb kártérítési összeg megfizetelére köteleznék a román államot.
Mindenesetre miközben a Gabriel Resources visszafogottan kommunikál - ahogy az ilyen folyamatban levő perekben elvárható -, meglehetősen furcsa, hogy a romániai sajtó a per lehetséges kimenetelével kapcsolatos negatív hangvételmú kormányzati nyilatkozatokkal van tele.
* Az Amicus curiae (a Bíróság segítője vagy “a Bíróság barátja”) olyan
magánszemély vagy szervezet, aki nem résztvevője ugyan egy jogi ügynek,
de jogosult arra, hogy segítséget, szakértelmet vagy betekintést
nyújtson a bíróságnak a tárgyalandó ügyben felmerülő kérdések kapcsán.
