A bioüzemanyagokra való átállás humanitárius és környezeti katasztrófához vezetne.
"Ismeretes előttem, hogy a fenntartható fejlődés fogalma sok változáson ment keresztül, de nem voltam tudatában annak, hogy mára már magában foglalja a tömeges éhezést és a trópusi esőerdők teljes kiirtását."
George Monbiot, a Guardian publicistája (kép: monbiot.com)
George Monbiot, a Guardian publicistája 2004 szeptemberében, a londoni Európai Társadalmi Fórumon /ESF/ indulatos és elgondolkodtató beszédet mondott, amelyben arról elmélkedett, hogy nyakunkon az éghajlatváltozás, a kőolajlelőhelyek kapacitása tíz éven belül rohamosan csökkennni fog, viszont helyettük az atomenergia szóba sem jöhet a környezeti kockázatok és a nukleáris hulladék problémája miatt, de a biomassza sem megoldás. Az energiakérdésben sürgősen lépnünk kell. Az ott elhangzottakból a biodízel mítoszát eloszlató gondolatait a Guardian 2004. november 22-i számában írta le. A cikk magyar fordítása eredetileg az Indymedián ill. a GAIA Sajtószeme 399. számában jelent meg, de manapság már mindkettő csak az időgépen keresztül érhető el. Ezért most újra közzé teszem, hogy a kereső motorok számára is elérhető legyen. (szerk.)
Megszűnhetne minden emberi gyarlóság, a világ attól még nem válna tökéletessé. Adam Smith elképzelése, miszerint a saját boldogulását hajszoló ember gyakran többet tesz a társadalom sikeréért, mint az, aki épp a közösség jólétét tartja szem előtt, vagy Karl Marx társadalomképe, melyben az egyes ember szabad fejlődése a záloga valamennyiünk szabad fejlődésének, egyaránt hamisnak bizonyul, ha figyelembe veszünk egy igen evidens korlátozó tényezőt: a világ véges. Ha egy csoport keresztülviszi saját érdekeit, azzal megsérti másokét.
Nehezen találnánk erre jobb példát, mint a bioüzemanyagok iránti új keletű lelkesedés. Bioüzemanyag növényi olajból, terményhulladékból vagy faanyagból állítható elő, és bármilyen jármű (autók, buszok, tehergépkocsik...) üzemanyagaként alkalmazható. Elégetése során csak az a szénmennyiség kerül az atmoszférába, amelyet a növény - növekedése során - onnan kivont. Így a fosszilis tüzelőanyagok felcserélését biodízellel és bioalkohollal máris úgy emlegetik, mint az éghajlatváltozás elleni legjobb megoldást.
A jövő hónapban a brit kormánynak el kell fogadnia a bioüzemanyagokra vonatkozó előirányzatot. Az Európai Unió a következő év végére az összes felhasznált üzemanyag 2%-át kívánja biodízellel felcserélni; ez az arány 2010-re 6, majd 2020-ra 20%-ra nőne.(1) A cél megvalósítása érdekében a brit kormány literenként 20 pennivel csökkentette a bioüzemanyagok adóját, míg az EU hektáronként 45 euróval támogatja az alkalmas terményeket előállító gazdákat.
Ennek, szemlátomást, mindenki örül. A gazdák és a vegyipar kiaknázhatják az új piacot; a kormány teljesítheti a széndioxid-kibocsátás visszafogására vállalt kötelezettségét; a környezetvédőket pedig elégedettséggel tölti el, hogy a növényi üzemanyagok a helyi szennyezés mellett a globális felmelegedést is csökkentik. Ellentétben a hidrogén üzemanyagcellákkal, a bioüzemanyagok felhasználása máris megkezdődhet.
Ami azt illeti, Rudolf Diesel annak idején pontosan erre számított. Amikor az 1900-as Világkiállításon bemutatta új motorját, mogyoróolajat használt üzemanyagként. "A növényi olajak alkalmazása ma még jelentéktelennek tűnhet - jósolta-, de az idő múlásával ezek az olajok épp olyan fontossá válnak majd, mint a kőolaj."(2) A lelkesebb biodízel-hívők szerint - a kőolajárak további emelkedése esetén - Diesel szavai hamarosan valóra válnak.
Remélem, nem így lesz. Lehetnek akármilyen tisztességesek a bioüzemanyagok pártolóinak szándékai, tévednek. Tévednek, mert a világ erőforrásai végesek. A bioüzemanyagokra való átállás világméretű humanitárius katasztrófához vezetne.
Mai, elenyésző mértékű használatuk még semmilyen problémát nem okoz. Néhány ezer brit környezetvédő használt növényi zsiradékot "tankol" a kocsijába. De újrahasznosított étolajból az Egyesült Királyságban legfeljebb évi 100.000 tonna dízelt lehetne előállítani(3), ami az évente felhasznált üzemanyagmennyiségnek alig háromszáznyolcvanad része.
Lehetséges megoldás az is, hogy terményhulladékból - mint a szalma - állítunk elő a kocsik meghajtására alkalmas alkoholt.(4) Jó lenne látni a számokat; mindenesetre nehéz elhinni, hogy ezzel a módszerrel képesek lennénk több energiát előállítani, mint amennyit a terményhulladék szállítása és feldolgozása során befektetünk. Az EU-nak, akárcsak a többi lelkes biodízel-rajongónak, nagy tervei vannak az üzemanyaggyártásra alkalmas terményekkel. Ám ha megvizsgáljuk az elképzelés következményeit, hamar beláthatjuk: a gyógymód van olyan rossz, mint a betegség.
Az Egyesült Királyságban a közúti közlekedés évente 37,6 millió tonna kőolajterméket emészt fel.(5) A legtermékenyebb növényiolaj-forrás, mely ebben az országban termeszthető, a repce. Az évi átlagos terméshozam hektáronként 3-3,5 tonna.(6) Egy tonna repcemagból 415 kiló biodízelt lehet előállítani.(7) Így egy hektár termőföldön átlagosan 1,45 tonna üzemanyagot lehetne termelni.
Másként megfogalmazva: ahhoz, hogy a kocsikat, buszokat és teherautókat biodízellel üzemeltessük, 25,9 millió hektárnyi termőföldre lenne szükség. Az Egyesült Királyságban azonban mindössze 5,7 millió hektár művelhető földterület található.(8) A környezetbarát üzemanyagokra való átálláshoz négy és félszer ennyi termőfölddel kéne rendelkeznünk. Még az EU szerényebb - mindössze 20%-os - célkitűzése (2020-ra) is felemésztené szinte az összes termőföldünket.
Ha egész Európa hasonlóan cselekedne, az katasztrofális hatással járna a világ élelmiszerellátására: a globális egyensúly a nettó feleslegtől a nettó deficit irányába mozdulna el. Ha megvalósulna némely környezetvédők követelése, és az átállás világszerte megtörténne, akkor a bolygó megművelhető földterületének legnagyobb részét az autók "etetésére" fordítanánk, nem az emberekére.
Ez a lehetőség, első hallásra, nevetségesnek hangozhat. A piac nyilván biztosítaná, mondanák sokan, hogy - kielégítetlen élelmiszerkereslet esetén - elsősorban az embereket lássuk el táplálékkal, és ne az autókat. Erre a feltételezésre azonban nincs alapunk. A piac a pénzre, és nem a szükségletekre válaszol. Az autótulajdonosoknak több pénzük van, mint az éhezőknek. A két csoport igényei között folyó versenyből - üzemanyag vagy élelem? - mindig az autótulajdonosok kerülnek ki győztesen. Manapság is tanúi lehetünk néhány nagyon hasonló folyamatnak. Bár a Földön mintegy 800 millió ember - állandó jelleggel - alultáplált, a globálisan növekvő terménymennyiség állati takarmányul szolgál; 1950 óta ötszörösére nőtt a világ állatállománya.(9) Az indok egyszerű: azok, akik megengedhetik maguknak, hogy húst és tejtermékeket fogyasszanak, sokkal jelentékenyebb vásárlóerővel rendelkeznek, mint azok, akiknek a létfenntartásukhoz szükséges gabonafélékre lenne szükségük.
A bioüzemanyagok nem csak humanitárius, de környezeti katasztrófát is okozhatnak. Már ma is sokan tekintenek aggodalommal a mezőgazdaság méreteire és intenzitására; az olajipar által irányított mezőgazdaság még ennél is ijesztőbb képet mutat. Mindemellett: ha Európában fejlődésnek indul a repcemagra épülő biodízel piaca, azonnal jelentkezik majd a kereslet a pálma- és szójaolaj iránt is. Az olajpálmából hektáronként négyszer annyi biodízel állítható elő, mint a repcéből, és általában olyan helyeken honos, ahol olcsó a munkaerő. Termesztése máris az esőerdő-pusztítás főbb okai között szerepel. A szójának ugyan alacsonyabb az olajhozama, mint a repcének, de a szójaolaj az állatitakarmány-gyártás egyik mellékterméke. A megnyíló piaci lehetőség csak újabb lökést adna annak az iparágnak, amely már elpusztította Brazília még érintetlen területének (a biológiai sokféleség szempontjából a világ egyik leggazdagabb pontja) és esőerdeinek legnagyobb részét.
Megdöbbentő, mennyire szűk látókörűek tudnak lenni egyes környezetvédők. Egy októberi, párizsi találkozón tudósok és zöldek egy csoportja - a hirtelen éghajlatváltozás lehetőségét tanulmányozva - arra a döntésre jutott, hogy Tony Blair két célkitűzése - a globális felmelegedés leküzdése és Afrika megsegítése - egyaránt megvalósítható azáltal, hogy Afrikát bioüzemanyag termelő zónává alakítjuk át. Ez a stratégia, támogatói szerint, számos olyan afrikai ország számára biztosítaná a fenntartható fejlődés lehetőségét, ahol olcsón állítható elő bioüzemanyag (10). Ismeretes előttem, hogy a fenntartható fejlődés fogalma sok változáson ment keresztül, de nem voltam tudatában annak, hogy mára már magában foglalja a tömeges éhezést és a trópusi esőerdők teljes kiirtását. Tavaly a brit Környezeti, Élelmezésügyi és Vidékfejlesztési Parlamenti Bizottság (amely elvben az ágazatközi tervezést, együtt-gondolkodást szolgálja) tette vizsgálat tárgyává a bioüzemanyag termelés minden elképzelhető következményét, kezdve a vidéki jövedelmek változásán egészen a mezei pacsirták számának alakulásáig; csak az élelmiszerellátásra gyakorolt lehetséges hatása maradt figyelmen kívül.(11)
Megoldást kell találnunk az éghajlatváltozás problémájára, de ez nyilvánvalóan nem az. Mihelyt a bioüzemanyagok termelése olyan mértékűvé válik, hogy befolyásolhatja a globális felmelegedést, egyben olyan tényezőt is fog jelenteni, amely világszerte éhezéshez vezet.
Hivatkozások:
1. The European Union, 8th May 2003. Directive 2003/30/EC:
On the Promotion of the Use of Biofuels or Other Renewable
Fuels for Transport. Official Journal L 123 , 17/05/2003 P.
0042 0046.
2. Például Monsanto: The Biodiesel Revolution.
3. British Association for Biofuels and Oils.
Memorandum to the Royal Commission on Environmental
Pollution.
http://www.biodiesel.co.uk/press_release/royal_commission_on_environmenta.htm
4. Robin McKie, 21st November 2004. Forget the tiger. Put
some mushrooms in your tank . The Observer.
5. Department for Transport, 2004. Petroleum Consumption: by
Transport Mode and Fuel Type.
http://www.dft.gov.uk/stellent/groups/dft_transstats/documents/page/dft_transstats_031767.pdf
6. Department for Environment, Food and Rural Affairs, Crops
for Energy Branch, 17th November 2004. Személyes közlés.
7. ibid.
8. Department for Environment, Food and Rural Affairs, 2004.
Agriculture in the UK 2003.
http://statistics.defra.gov.uk/esg/publications/auk/2003/chapter3.pdf
9. Lester R. Brown, 1997. The Agricultural Link: How
Environmental Deterioration Could Disrupt Economic Progress.
Worldwatch Paper 136. The Worldwatch Institute, Washington
DC.
10. Dr Peter Read, 20th October 2004. Good news on climate
change. Abrupt Climate Change Strategy Workshop. Press
Release. http://www.accstrategy.org/goodnews.html
11. House of Commons Committee on Environment, Food and
Rural Affairs, 29 October 2003. Seventeenth Report.
http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200203/cmselect/cmenvfru/929/92902.htm
Fordította: rosaluxEredeti, angol nyelvű változat:
George Monbiot: Feeding Cars, Not People
